A tantárgyi középiskolai felmérés tanulságai

Az alábbiakban az az Országos Közoktatási Intézet Program- és Tantervfejlesztési Központjában végzett, a tantárgyak helyzetét feltáró kutatás beszámolójából közlünk részleteket. Az eredeti tanulmányt Kerber Zoltán és Ranschburg Ágnes készítette. Célunk, hogy a most megjelent "előzetessel" pedagógus kollégáink figyelmét felhívjuk a kutatás hol várt, hol megdöbbentő eredményeire. A kutatás teljes, részletes összefoglalóját az Új Pedagógiai Szemlében olvashatják.

2001 tavaszán kezdődött meg az Országos Közoktatási Intézet Program- és Tantervfejlesztési Központjában a tantárgyak helyzetét feltáró kutatás. Tizenhat tantárgyi terület vizsgálata indult el, amelynek célja annak kiderítése volt, hogy a kilencvenes évek tartalmi szabályozási, modernizációs változásai során mi történt a tantárgyak tanításában, milyen fejlesztési feladatok szükségesek az egyes tantárgyakban, illetve a magyar tantárgyi rendszerben.

Legfontosabbnak a magabiztos írni és olvasni tudást tartják a tanárok, illetve az együttműködési képességet és hajlandóságot. Harmadik legfontosabbnak a szóbeli, írásbeli és rajzos utasítások megértését tartják, csak ezután jön a problémamegoldás. A frontális tanári magyarázatra épülő középiskolai oktatásban ez az eredmény nem is meglepő. Amiben a tanároknak is van hiányossága, azt tekintik legkevésbé fontosnak. Érdekes, hogy a "szilárd alapismeretek" szempontja csak a középmezőnyben foglal helyet. A diákoknál, érdekes eredményt látunk: a számítógép kivételével minden szempont 50% alatti értéket kapott: a számítások önálló végzése, a társadalomban való tájékozódás, az önművelés, a problémamegoldás. A legnagyobb eltérést az elvárások és a valóság között az önművelésben, a problémamegoldó képességben és a magabiztos írni/olvasni tudásban látják a tanárok. Általánosan is elmondható azonban, hogy a tanárok - elvárásaikhoz képest - nem tartják megfelelőnek a diákok képességeit.

Ha azt vizsgáljuk, hogy a belépéskor jellemző tudáshoz képest mennyit fejlődtek a diákok a tanárok szerint, akkor azt látjuk, hogy leginkább a szilárd alapismeretek, az önművelés és a társadalomban való tájékozódás terén következett be jelentős fejlődés. A legkisebb hatásfokkal az együttműködési képesség kialakítása, a talpraesettség, gyors döntési képesség és a számítógép-használat terén dolgoztak a tanárok. Ez utóbbi esetében azonban eleve a legmagasabbra értékelt tudással jöttek a diákok, így itt a fejlődés ezért kisebb arányú. Az iskola tehát jelenleg a kooperáció terén és a gyors döntési képesség kialakításában küzd a legnagyobb deficittel. Pedig mindkét képesség alapvető fontosságú a mindennapi életben, a munkaerőpiacon való elhelyezkedésben. A kooperáció hiányosságai összefügghetnek a tanítási módszerek egyoldalúságával, a tanári magyarázat túlsúlyával. A középiskola egyik legfontosabb kritikája bújik meg ebben az adatsorban!

A középiskolai tanárok a tankönyv-választékot inkább bőségesnek, a taneszköz-választékot viszont inkább hiányosnak tartják. A szakmai megbízhatóságot, tanulhatóságot, korszerű ismereteket tartják a legfontosabbnak a tankönyvekben. Az idő és tanagyag arányát a tankönyvek nem veszik eléggé figyelembe. A felmérésünk általában azt mutatja, hogy a tanárok és a kiadók által fontosnak tartott szempontok nem esnek egybe. A taneszköz-ellátottság tantárgyankénti bontásban eléggé vegyes képet mutat. A kiadók nem egységesen fejlesztik a tantárgyakhoz szükséges taneszközöket.

A legkevésbé fontos szempont a tanárok számára a tankönyvcsaládhoz tartozás, az ár, a tartósság és az igényes kivitel. A legfontosabbnak a szakmai megbízhatóságot, tanulhatóságot és korszerű ismereteket nevezték meg a pedagógusok. Érdekes, hogy az idő és tananyag aránya, a didaktikai kimunkáltság jóval kisebb értéket kapott, mint a 2. helyezett tanulhatóság. Jól látszik, hogy a pedagógusok fejében sokszor az összetartozó szempontok nem mindig állnak össze.

A tanárok véleménye szerint a középiskolai tankönyvek nem tartósak, viszont drágák, az idő és a tananyag nincs megfelelő arányban, nehezen tanulhatóak, nem érdekesek, a diákok számára nehezen emészthetők. Ezzel szemben nagyon gyakran tartoznak tankönyvcsaládokba, jól illusztráltak, igényes kivitelűek, szakmailag megbízhatóak, korszerűek, nyelvezetük megfelelő. A pedagógusok által fontosnak tartott szempontokat viszont a kiadók nemigen veszik figyelembe: sok odafigyelés jut a külső megjelenésre, a tankönyvek közötti kapcsolatok megteremtésére, viszont túlzsúfoltak, nehezen lehet belőlük tanulni és érdektelenek. Ezeket a szempontokat pedig fontosnak tartanák a tanárok. A kiadók drága, illusztris, viszont könnyen tönkremenő tankönyvek előállításában érdekeltek. Szakmailag megbízhatóak, viszont a korszerű ismeretek adaptálásában már nem jeleskednek. Másrészt azt gondolják, hogy ha egy könyv tankönyvcsalád tagja, az fontos szempont a pedagógusok számára. Felmérésünk szerint ez tévedés, és túlértékelik a kiadók ezt a szempontot. (Az általános iskolai felmérés ugyanezt erősítette meg.)

A tanárok többsége a tanulást és a kommunikációs kultúrát tartja a legfontosabb követelménynek. A felmérés alapján feltételezhető, hogy a tanárok kevéssé ismerik a helyi tanterveket. A kereszttantervi követelmények többségét a tanárok tantárgyakhoz kötik, és amelyek nehezen köthetők tantárgyhoz, annak a jelentőségét is kisebbnek látják. Ez a helyzet gyakorlatilag a kereszttantervi követelmények érvényesülését gátolja a magyar tantárgyi rendszerben.

A tanárok a módszertani továbbképzéseket tartják a legfontosabbnak, ezen a téren érzik a legnagyobb hiányt. A másik terület, ahol a legnagyobb hiányosságot érzik a tanárok az az IKT. A felmérés több ponton is bizonyította, hogy a számítógép használat sem a tanárok munkájában, sem az értékelésben, egyáltalán, az iskolai munkában (az informatika tantárgyat kivéve) nem játszik jelentős szerepet. A továbbképzésekkel kapcsolatos kérdéskör tanulsága még az, hogy a tanárok megcsömörlöttek a tantervekkel kapcsolatos ismeretszerzéstől.

A gimnáziumok előnyben vannak a többi iskolával szemben a kommunikációs kultúra, tanulás és pályaorientáció területén. Ez valójában nem meglepő eredmény, az azonban már igen, hogy a pályaorientáció vonatkozásában a szakiskolák, szakközépiskolák ennyire háttérbe kerültek. A gimnáziumokban a pályaorientáció jelentősége gyakorlatilag a felsőoktatásba való bejutást jelenti. A szakközépiskoláknak és szakiskoláknak ki kellene emelkednie a pályaorientáció terén, hiszen a pályaorientáció a munka világának megismertetéséről és a lehetséges életpályamodellek megtervezéséről is szól.

Módszertan

A tanulásszervezési formák közül a középiskolában is a tanári magyarázat és a frontalitás uralja az osztálytermi munkát. Ez a gimnáziumokban a legerősebb. Az önálló munka, a differenciálás még elő-előfordul az órákon, de csoportmunka, pármunka, projektmunka, terepmunka alig. Az eredmények némi nyitást mutatnak a korszerű módszertani formák felé a 6 és 8 osztályos gimnáziumokban és a szakiskolákban. Ez utóbbi tendencia üdvözlendő változás kezdete lehet.

A felmérés részletes elemzése - a különböző keresztszempontok figyelembevétele - még várat magára. A részletes elemzéshez hozzátartoznak a tantárgyi elemző tanulmányok is, hiszen ezekkel az elemzésekkel válik teljessé a tantárgyi helyzetfelmérés középiskolai szakasza.