Munkanélküliség

Minden társadalmi forma mozgatórugója és fenntartója a munka, melynek célja a társadalmi és az egyéni szükségletek kielégítése. Legfontosabb erőforrása az ember, aki munkavállaló, munkaadó, vagy mindkettőt átfedő szerepkört is betölthet. A munkaerőpiac a korszerű piacgazdaság egyik nélkülözhetetlen szerves alkotóeleme, ahol mint minden piacon, érvényesül a kereslet-kínálat elve. A munkaerő keresletét a munkáltatók jelenítik meg (vevők oldala), a munkaerő kínálatot (eladói oldalt) azok a munkavállalók képviselik, akik dolgoznak, illetve munkába szeretnének állni záros határidőn belül. Amennyiben a meghatározott számú és struktúrájú munkaerő-kínálat meghaladja a bizonyos mennyiségű és összetételű munkaerő-keresletet, akkor globális túlkínálatról beszélünk, amely erősíti a munkáltatók alkupozícióját. Globális munkaerő-túlkínálatnál a kereslet nagysága szab végső határt a foglalkoztatásnak, az üres álláshelyek és a betöltésükre alkalmas dolgozók egymásra találásához szükséges erőfeszítések inkább a munkavállalókra (eladókra) hárulnak. A globális egyensúlyhiánynak két fő megjelenési formája közül az állam-szocialista rendszert a krónikus munkaerőhiány, a piacgazdaságokat többségében a munkanélküliség jellemzi. Egy-egy ország népességén belül számba veszik a foglalkoztatottság és a munkanélküliség alakulását. A munkanélküliség konkrét kritériumai nemzetközileg nem teljesen egységesek, és az adatgyűjtés eltérő jellegéből adódóan egy-egy országon belül is különböznek. Magyarországon az Állami Foglalkoztatási Szolgálatban -1990 óta- a munkanélküli regiszterben használt munkanélküliek fogalma eltér a Központi Statisztikai Hivatal - 1992-től - rendszeres lakossági reprezentatív munkaerő-felmérésében az OECD- ILO kritériumok alapján munkanélkülinek minősülőktől. Az Állami Foglalkoztatási Szolgálat munkanélküliségi adatai a tárgyhó 20-ára vonatkoznak, és az összes regisztráltra kiterjednek, akik nem szereztek nyugdíjjogosultságot. A Központi Statisztikai Hivatal reprezentatív munkaerő-felmérésében - az OECD- ILO kritériumok alapján - a munkanélküliségi adatok a megkérdezés előtti hétre vonatkoznak (negyedévente kb. 30 ezer háztartásban 55-60 ezer fő 15-74 éves ad választ), ahol a munkanélküliség kritériuma: elhelyezkedési szándék, aktív álláskeresés és készenlét az azonnali elhelyezkedésre- együttes fennállása. A Munkaügyi Központok olyanokat is munkanélküliként tarthatnak nyilván, és folyósítanak nekik járadékot, akik az OECD-ILO kritériumok szerint nem minősülnének munkanélkülinek, mert nincs elhelyezkedési szándékuk, és nem folytatnak álláskeresést. Ugyanakkor olyanok is munkanélkülinek minősülhetnek, akik nem szerepelnek a nyilvántartásban a járadékra jogosultság hiánya miatt, pedig álláskeresést folytatnak. A minősítési kritériumok egységesítését az is nehezíti, hogy a munkanélküli és a foglalkoztatott, illetőleg a munkanélküli és a gazdaságilag inaktív, valamint a foglalkoztatott és a gazdaságilag inaktív állapot között sokféle közbülső állapot létezik, melyek a következők:

1. a munkanélküliek és a foglalkoztatottak közötti köztes állapotok a kényszerűen részidőben dolgozók, valamint a közmunkán foglalkoztatottak
2. a munkanélküliek és a gazdaságilag inaktívak közötti köztes állapotok a reményvesztett állástalanok és a pótlólagos állásigénylők, valamint az átképzésben részesülők
3. a foglalkoztatottak és a gazdaságilag inaktívak közötti köztes állapot az önként részidőben dolgozók
4. a munkanélküliek, a foglalkoztatottak és a gazdaságilag inaktívak közötti köztes állapot a nem hivatalosan foglalkoztatottak